Az internet számos klasszikus, a zenéhez kapcsolódó fogalom körüli közbeszéd természetét megváltoztatta, így az undergroundnak nevezett zene koncepciója és megítélése is jelentősen átalakult az utóbbi években. Egyes értelmezések szerint az internet és a közösségi alkalmazások által lehetővé tett korlátlan hozzáférés felszámolta a fogalmat, mert az a zene, ami gyakorlatilag bárki által meghallgatható, az többé nem nevezhető undergroundnak. Egy korábbi, a Zenei Hálózaton blogon megjelent esszémben amellett érveltem, hogy nem feltétlenül ez a helyzet. Az azóta letelt időben pedig tartottam egy előadást a témában, és a visszajelzéseket is belegyúrva írtam egy tanulmányt, ami hamarosan megjelenik egy kötetben , viszont a szerkesztők engedelmével az egész cikk szabadon olvasható és letölthető már most, és itt.
1988-ban egy brit hegymászó, Joe Simpson írt egy könyvet a perui Andokban megélt kalandjairól, majd a könyvet pár hónap alatt szinte teljesen elfelejtették a kritikusok és az olvasók egyaránt. Egy évtizeddel később egy Jon Krakauer nevű hegymászó is írt egy könyvet, ami bestseller lett, és sikerével párhuzamosan különös dolog történt: Simpson elfelejtett művét is elkezdték hirtelen vásárolni, és rövidesen még nagyobb példányszámban adták el, mint Krakauerét. Mi történhetett? Chris Anderson válasza a Hosszú farok című könyvének első fejezetében elmesélt rejtvényre mindössze két szó: online szóbeszéd.
Krakauer könyvének megjelenésekor ugyanis már működött az Amazon, a világ legnagyobb online könyváruháza, ahol már nemcsak megvásárolni lehetett a könyveket, hanem rövid kritikákat, ajánlásokat is írhattak róluk a vásárlók. Ezekben az ajánlókban egyre többen hívták fel a figyelmet a Simpson és Krakauer könyve közötti párhuzamokra, aminek következtében egyre többen vásárolták meg a másik könyvet, az Amazon algoritmusa ennek köszönhetően pedig hamarosan párban ajánlotta a két könyvet az újabb vásárlóknak. Simpson könyvéből az események felpörgése előtt gyakorlatilag csak pár példány állt rendelkezésre, a megugrott érdeklődésnek köszönhetően viszont később újabb kiadásokat nyomtak ki. A kulcsmozzanat mindössze annyi volt, hogy Simpson könyve, bármilyen obskúrus és elfeledett volt, de ott volt azon a bizonyos végtelen virtuális polcon, amit az online áruház biztosított, és ahol nagyon sok hasonló terméknek megvan arra az esélye, hogy hirtelen kibukkanva az ismeretlenség homályából, sikertermékké váljon. A végtelen polc és a végtelen választék, a hosszú farok – azaz a hosszan vékonyodó és elnyúló függvénnyel ábrázolt, a kevés nagy példányban, és a sok-sok kis példányban fogyasztott tartalmak sora – részben ezáltal írta át az üzlet szabályait, érvelt Anderson.
Sokak szerint ez a korlátlan virtuális hozzáférés nemcsak új lehetőségeket teremt, de a lehetőségek által fel is számol több olyan kulturális jelenséget, amelyek még a virtuális polc előtti korban alakultak ki, mint amilyen például az underground fogalma. Ahogy egyre többen állítják, a majdnem valós idejű megosztás és a korlátlan hozzáférés lehetősége végleg elmossa a határokat az ismeretlen és a népszerű, a rejtett és a nyilvános között, ezért értelmetlen már a mainstream és az underground különbségéről beszélni, mert az underground már nem létezhet.
A Guld Ádám és Havasréti József által szerkesztett, Zenei szubkultúrák médiareprezentációja: stílusok, színterek, identitáspolitikák című kötetben helyet kapó tanulmányban azt szeretném megmutatni, hogy az underground fogalmát és gyakorlatát nem csupán a hozzáférés, hanem tartalmi jegyek és közösségi mintázatok is meghatározzák, és hogy az underground (szub)kulturális tőkét a hozzáférés ténye helyett egyre inkább a hozzáférés módja és ideje határozza meg a zenehallgatás és –megosztás hálózataiban. A példa elemzésén keresztül amellett a felfogás mellett szeretnék állást foglalni, amely szerint az újabb technológiák ugyan új szabályokat hozhatnak a kulturális gazdaságok és tudásközösségek életébe, de nem feltétlenül szüntetik meg magukat a közösségeket és a közösségi igényeket, amelyek így újratermelhetik a megelőző médiatechnológiák korában létrejött társas hierarchiákat és viszonyrendszereket.
Eddig a bevezető, ha kíváncsi vagy a folytatásra, kattintás után olvasható a egész írás.
