A magyar újságírásban egyre gyakrabban fordul elő az a kifejezés, hogy XY cáfolt valamit. Ez eddig teljesen rendben van, csak legtöbbször olyankor történik ez, amikor XY egyáltalán nem cáfol semmit. Ez meg hogyan lehet? Sajtónyelvi rovatunkban a cáfol szó megdöbbentő jelentésére derítünk fényt.

„Erdei Zsolt cáfolja, hogy csalta a feleségét” – írja a Velvet egyik cikkének a címe, a cikkből pedig kiderül, hogy Erdei szerint a vádak nem igazak, ő hűséges volt.  „Szijjártó cáfolja, hogy összevonnák a közmédiumokat”, írta a Privátbankár még 2010-ben, amikoris Szijjártó hülyeségnek nevezte azokat a sajtóinformációkat, amelyek szerint kormányra kerülésük esetén összevonnák a Duna Televíziót, a Magyar Televíziót és a Magyar Rádiót. Az első esetben természetesen fogalmunk sincs, mi az igazság, a másodikban nagyon is jól tudjuk, ki mond hülyeséget, a közös a két hírben meg az, hogy senki sem cáfolt semmit.

Akkor mégis mit csináltak? A válasz sokkolóan egyszerű: tagadtak.

Mégis, manapság ha egyszerűen tagad valaki valamit, akkor a lapok nagyon gyakran úgy számolnak be róla, hogy cáfolt. Amiből akár egészen durva szülemények is kijöhetnek, mint például ez itt a Népszaván: „L. Simon László kulturális államtitkár reggel cáfolta lemondását, majd közleményben cáfolta cáfolatát, később újságírók előtt mégis cáfolta távozását. Pénteken tudjuk meg hivatalosan, hogy marad-e az államtitkár - közölte a minisztérium. Ha addig nem cáfolják.” Természetesen szegény L. Simon itt nem cáfol(hatot)t semmit, ahogy fent említett kollégája sem tett ilyet valószínűleg egész eddigi pályafutása alatt.

A cáfolat ugyanis nem tagadás. A tagadás egy puszta egzisztenciális állítás (valami nincs, valami nem úgy van), a cáfolat viszont jóval több ennél: érvelési struktúra, amiben az állítás mellett az azt alátámasztani hivatott bizonyítékok is megtalálhatóak, ahogyan azt többek között Lakatos Imre is olyan szépen megírta már.

Ha nem lenne külön szó a tagadásra és a cáfolatra, más lenne a helyzet, de éppenséggel van. Nem nyelvvédelmi hevület (ami eleve nonszensz, a nyelvet nem kell védeni, köszöni szépen), hanem az egyszerű logika miatt nem érdemes keverni a kettőt, mert így egyszerűen nehezebb megérteni, mi is történt valójában. Hogy még jobban kijöjjön, valójában mennyire félrevezető a tagadás szinonímájaként használni a cáfolat szót, ki lehet próbálni fordítva, a cáfolás pozitív érvelési párját, a bizonyítást használva a puszta állítás helyett: „Gyurcsány állítja: nem udvarolnak a választóknak” helyett így: „Gyurcsány bizonyítja: nem udvarolnak a választóknak.”

Ugye milyen abszurd?

(Először Lakatos Imre fejét akartam betenni illusztrációnak, de aztán szembejött ez a kép és nem tudtam megválni tőle)