"Most megmutatom neked a Google legcsúnyább szobáját" - mondja Schuster Richárd, a vállalat kommunikációs vezetője, és betessékel egy ajtón. A Google budapesti központjában vagyunk, az Árpád fejedelem útjának egy kétezres évek elején épült, fém-üveg-tégla homlokzatú irodaháza ötödik emeletén. Richárd valószínűleg nem a levegőbe beszél, hiszen mielőtt a magyar Google-hez csatlakozott volna, egy évig Hongkongban élt, így jó merítése lehet szobaügyben. Ablaktalan helyiségbe lépünk be, melynek egyik falán különös virágmotívum fut végig; a szoba legfontosabb eleme a hatalmas, falra erősített tévéképernyő, aminek köszönhetően ez a hely a - természetesen kizárólag Google Hangouttal lebonyolított - videokonferenciák állandó helyszíne. Beszélgetőtársam, Ed Parsons Londonból jelentkezik be. A téma: a térképek jövője."
(Gerard van Schagen 1689-es világtérképe)
A fenti címben feltett kérdést igyekeztem megválaszolni az immár online is elérhető cikkben, amit a Magyar Narancsnak írtam. Az érdekelt leginkább, hogy a technológia kulturális megalkotása során hogyan változik a "térkép" mint olyan szerepe a mindennapokban és a téri tájékozódásban. Ide kattintva ingyen és bérmentve olvasható az egész írás.