Manhattan az egyik legsűrűbben beépített és lakott szeglete a világnak, ami nem csak átlagos hétköznapi kényelmetlenségekhez vezet. A negyedben található egyetemek például egyszerűen azzal a problémával szembesülnek, hogy nincs hely építkezni, és ezért gyakorlatilag minden négyzetméterért meg kell küzdeni, nem is beszélve a lakossággal való együttműködés sokféle nehézségeiről. Mit tervez mennyiből és hol építkezik a Columbia, a New York University és a Fordham? És miért nevezte tökfejnek Donald Trump a Columbia elnökét?
A 125. utcánál az 1-es metróvonal egy kicsit kibukkan a föld alól, és a szerelvény egy viadukt közepén áll meg. A hídról pedig remek kilátás nyílik egy hatalmas építési területre, amiről egészen az elmúlt hétig nem tudtam, hogy az nem más, mint a Columbia legújabb, úgynevezett Manhattanville kampuszának a kezdeti munkálatai. Az egyetem fő kampusza nagyjából tíz utcával délebbre található, egy sűrűn beépített területen, ahol egyszerűen már nincs mód a terjeszkedésre, ezért a Columbia már évtizedek óta keresi a helyet a terjeszkedésre. Ami egyszer majdnem a középső városrész lett, ahol Donald Trump biztosíthatott volna egy telket, de végül az egyetem elnöke, Lee Bollinger inkább a Manhattanville-projekt mellett döntött – ezért a nem éppen kifinomultságáról híres Trump nyíltan le is tökfejezte Bollingert.
A Manhattanville-terv egyik megkapó vonása a méretei: 6,3 milliárd dollárból épül majd fel, egy komplett városnegyedet alkot majd, és a projekt nagyjából 30 évre tekint előre. Ez alatt az idő alatt valószínűleg átformálódik majd az egész városrész: ahogy az egyetem dzsentrifikálta Harlem déli részét az utóbbi évtizedekben, ez a folyamat a jövőben folytatódhat a közép-nyugaton is. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy a bővítés nem egyszerűen bővítés, hanem komplett városrehabilitációs program, ami a lakosság és a városvezetés képviselőivel való folyamatos konzultációk, felmérések, kutatások (illetve a telektulajdonosokkal folytatott perek) nyomán alakul, nem titkoltan azzal az ambícióval, hogy szociálisan is átformálják a negyedet. Ami minden bizonnyal nem lesz majd zökkenőmentes, hiszen a kontrasztok jelenleg nagyon élesek: az építési terület tőszomszédságában jelenleg a legkilátástalanabb körülmények között élő helyieknek otthont adó lakótelepi tömbök találhatók.
A New York Universitynek (NYU) nem annyira a rehabilitációval, mint inkább a még radikálisabb helyhiánnyal és a lakosság tiltakozásával kell számolnia. A belváros szívében található NYU is hosszú évek óta tervezi új épületek felhúzását – 5 milliárd dolláros nagyságrendben –, a lakosság azonban minden újabb terv nyilvánosságra kerülése után hevesen tiltakozott a tervezett felhőkarcolók ellen, amelyek szerintük tönkretennék a negyed (Greenwich Village) többnyire négy-öt szintes, vöröstéglás épületek által meghatározott arculatát. (A magasépületek főleg a belvárostól délre és északra fekvő üzleti negyedre és középső városrészre jellemzőek.)
A jezsuita rend által alapított Fordham University – 1,6 milliárd dollárra saccolt és 2033-as befejezéssel tervezett – terjeszkedési terveit szintén ellenszenvvel figyelik a helyiek, akik ezúttal a West Side-ot képviselik. A Central Parktól délnyugatra fekvő területen fekszik ugyanis az egyetem fő kampusza, és nem meglepő módon ott is szeretnének terjeszkedni, mégpedig az Opera közvetlen szomszédságában. Mivel ez a környék már eleve tele van felhőkarcolókkal, és elvileg a Fordhamnek még telke is volna az építkezéshez, nehezen értelmezhető a városvédők tiltakozása, akik szerint az egyetem új épületei teljesen tönkretennék az Opera körüli kulturális központ látképét.
Eddig talán a legegyszerűbb dolga a City University of New Yorknak volt: a város négy fő kerületét érintő, 2016-ig tartó tízéves és 3,4 milliárd dolláros terv eddig viszonylag zökkenőmentesen halad a menetrend szerint.
