Phenjan árnyai: egy kanadai képregényrajzoló Észak-Koreában

2013.04.10. 04:51 tofalvyt

Az, hogy az elmúlt hetekben Észak-Koreáról szóló hírek folynak mindenhonnan, nem csak a harmadik világháború kilátásairól gondolkodtathatja el az embert, hanem arról is, hogyan látjuk, ábrázoljuk a nyugati világban ezt a teljesen idegen országot és kultúrát. Guy Delisle 2004-es képregény-kötete, a Phenjan: utazás Észak-Koreában azt mutatja meg, hogyan lehet egyszerre kritikus, ironikus és mégis empatikus módon beszámolni a rezsimről és a benne élő emberekről.   

phenjan 2.jpgAz Észak-Koreáról szóló mindennapi beszámolók, hírek, vélemények többnyire két jellemző stílus között ingadoznak: vagy a rezsim szörnyűségét, kegyetlenségét ecsetelik, bemutatva az éhezés, a diktatúra és a terror képeit és a rettenetes statisztikákat, vagy pedig a nevetségességét emelik ki, a mindenkori kedves vezető valóban röhejes frizurájától kezdve egészen az üres kereszteződésben álló közrekedési rendőr ikonikus képéig.

Pedig van még egy harmadik út is: amely mindkét, kétségkívül legitim szempont mellett megpróbálja valahogy közvetíteni a sztereotípiák mellett mindenhol jelenlévő mindennapi életet, kultúrát, felvillantani a lehetséges motivációkat és személyes attitűdöket. Guy Delisle pontosan ezzel a hozzáállással írta és rajzolta meg 2004-es képregényét, a Phenjan: utazás Észak-Koreábant. Az, hogy rajz és szöveg kettősével próbálja bemutatni az ország Nyugat felől nézve szürreális világát, egyszerre teszi szofisztikáltabbá és mégis könnyebben befogadhatóvá a munkát.

A kanadai Delisle saját élményei alapján írta meg a Phenjant, mert bármennyire is hihetetlenül hangozzék, de akkoriban egyes frankofón kiadók észak-koreai rajzolóknak outsource-oltak ki bizonyos feladatokat – ezeknek a munkáknak a koordinálására érkezett a szerző az országba. Az ott eltöltött idő - két hónap - naplószerű elbeszélése a regény, végig egyszerre szórakoztatóan és persze nyomasztóan, és közben egy olyan sajátosan eszköztelen, tárgyilagos hangnemben, ami által végül mégis úgy érezheti az olvasó, hogy megtudott valami bensőségeset az ország mindennapjainak kultúrájáról.

Mint például ebben a jelenetben, amikor először találkozik az állampárt által kijelölt kísérőjével:

 Pyongyang_Guy-Delisle-5.jpg


És alább egy másik jelenet, az úgymond könnyedebbek közül, ami ha valóban megtörtént, akkor még sokat be kell hoznia az úgynevezett fikciónak a valósághoz képest. (Arról nem is beszélve, hogy Delisle téved, hiszen az 1984 1949-ben jelent meg.)

phenjan.jpg

Ha már fikció és valóság viszonya: 2010-ben a kötet egyik rajongója összerakott Delisle rajzait követve egy fotóregényt, a fotókkal pontosan követve a képregény kockáit, újrajátszva a valóságban a jeleneteket és a beállításokat.

(Magyar fordításról még nem tudni, ezúton ajánlom a művet a hazai kiadók figyelmébe.)

Címkék: képregény észak-korea guy delisle

Kontent

A nevem Tófalvy Tamás, ez pedig a blogom technológiáról, digitális médiáról, kultúráról és a tartalomipar kihívásairól. Kultúrakutató és kommunikációs szakember vagyok. Jelenleg a BME KomMédia MA Digitális Média Szakirány és a Magyar Online és Digitális Médiatörténet (MODEM) projekt vezetője, és a CEU CMDS kutatója. Alapítója voltam a Zenei Hálózatok Egyesületnek és főtitkára a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének, 2012-13-ban a Columbia University Fulbright-ösztöndíjas vendégkutatója voltam. 2017-ben jelent meg első két könyvem, A digitális jó és rossz születése és a Túl a szubkultúrán, és vissza.


13100951_10153660283356317_819397252990345276_n.jpg

Címkék

2013 (1) 2015 (1) akadémia (1) Alexandre Afonso (1) apple (2) archívumok (1) beszámoló (3) bicikli (1) big data (1) brown institute (1) ceu (1) cikk (2) cikkek (1) columbia (3) cosmopolitan (1) crowdfunding (1) cukiság (1) cuny (1) cute (1) cuteness (1) digitális (8) digitális jó és rossz (1) digitális szakadék (1) doktori disszertáció (1) dow jones (1) drogkartell (1) elnökválasztás (2) előszó (1) első ajtós felszállás (1) építészet (1) érvelés (1) észak-korea (1) facebook (1) fejlődés (1) felsőoktatás (1) fizetős falak (2) forbes (1) fordham (1) gangnam style (1) google (1) google maps (1) guy delisle (1) hispán (1) house of cards (1) interjú (1) internet (4) internet.org (1) iPad (1) IPI (1) iwiw (1) iWiW (1) ízlés (1) jóslás (1) kampusz (1) katasztrófa (2) képregény (1) kerekasztal (1) koltay andrás (1) közösségi finanszírozás (1) közösségi hálózatok (1) közösségi média (1) kultúra (5) kutatás (1) láthatatlan technológiák (1) lex fenwick (1) loon project (1) magyar (1) magyar narancs (4) marketing (2) média (8) médiakutató (1) médiatanács (1) médiatörténet (1) metró (2) mobiltelefon (1) modem (1) mp3 (1) nagy adat (1) netflix (1) new york (8) nokia (1) nsa (1) nyt (1) nyu (1) obama (1) online (2) online közösségi média (2) önszabályozás (1) orbángyurcsány (1) pénz (2) piac (2) politika (1) print (1) reklám (4) romney (1) sajtónyelv (1) sandy (1) siker (1) sorban állás (1) stanford (1) szakma (1) szegénység (1) színtér (1) tanulmány (2) tanulmányok (1) társadalmi konfliktusok (1) tartalom (3) technológia (4) telefon (1) televízió (1) televízó (1) térkép (2) trend (1) trendek (1) tropicana (1) tudomány (2) tudományos életpálya (1) újságírás (7) újságírók (2) új technológiák (1) új tudomány (1) underground (1) usa today (1) üzleti modell (1) város (1) vizuális reprezentáció (1) web (2) wired (1) WiW (1) wsj (2) yottabájt (1) youtube (1) zaklatás (1) zene (1) zeneipar (1) zenei hálózatok (1) zenelejátszás (1) Címkefelhő

Licensz: nem kopirájt, de:

Creative Commons Licenc

Köszönet

A 2013 és 2014 novembere között folyó kutatásaimat, így az ekkor itt megjelenő írásokat is a Nemzeti Kiválóság Program Jedlik Ányos doktorjelölti ösztöndíja támogatta. A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.