Álljunk meg egy szóra és beszéljünk őszintén a cáfolatról

2013.02.21. 04:42 tofalvyt

A magyar újságírásban egyre gyakrabban fordul elő az a kifejezés, hogy XY cáfolt valamit. Ez eddig teljesen rendben van, csak legtöbbször olyankor történik ez, amikor XY egyáltalán nem cáfol semmit. Ez meg hogyan lehet? Sajtónyelvi rovatunkban a cáfol szó megdöbbentő jelentésére derítünk fényt.

„Erdei Zsolt cáfolja, hogy csalta a feleségét” – írja a Velvet egyik cikkének a címe, a cikkből pedig kiderül, hogy Erdei szerint a vádak nem igazak, ő hűséges volt.  „Szijjártó cáfolja, hogy összevonnák a közmédiumokat”, írta a Privátbankár még 2010-ben, amikoris Szijjártó hülyeségnek nevezte azokat a sajtóinformációkat, amelyek szerint kormányra kerülésük esetén összevonnák a Duna Televíziót, a Magyar Televíziót és a Magyar Rádiót. Az első esetben természetesen fogalmunk sincs, mi az igazság, a másodikban nagyon is jól tudjuk, ki mond hülyeséget, a közös a két hírben meg az, hogy senki sem cáfolt semmit.

Akkor mégis mit csináltak? A válasz sokkolóan egyszerű: tagadtak.

80702d58cd8d3b2321fbb294f599d670_normal.jpg

Mégis, manapság ha egyszerűen tagad valaki valamit, akkor a lapok nagyon gyakran úgy számolnak be róla, hogy cáfolt. Amiből akár egészen durva szülemények is kijöhetnek, mint például ez itt a Népszaván: „L. Simon László kulturális államtitkár reggel cáfolta lemondását, majd közleményben cáfolta cáfolatát, később újságírók előtt mégis cáfolta távozását. Pénteken tudjuk meg hivatalosan, hogy marad-e az államtitkár - közölte a minisztérium. Ha addig nem cáfolják.” Természetesen szegény L. Simon itt nem cáfol(hatot)t semmit, ahogy fent említett kollégája sem tett ilyet valószínűleg egész eddigi pályafutása alatt.

A cáfolat ugyanis nem tagadás. A tagadás egy puszta egzisztenciális állítás (valami nincs, valami nem úgy van), a cáfolat viszont jóval több ennél: érvelési struktúra, amiben az állítás mellett az azt alátámasztani hivatott bizonyítékok is megtalálhatóak, ahogyan azt többek között Lakatos Imre is olyan szépen megírta már.

Ha nem lenne külön szó a tagadásra és a cáfolatra, más lenne a helyzet, de éppenséggel van. Nem nyelvvédelmi hevület (ami eleve nonszensz, a nyelvet nem kell védeni, köszöni szépen), hanem az egyszerű logika miatt nem érdemes keverni a kettőt, mert így egyszerűen nehezebb megérteni, mi is történt valójában. Hogy még jobban kijöjjön, valójában mennyire félrevezető a tagadás szinonímájaként használni a cáfolat szót, ki lehet próbálni fordítva, a cáfolás pozitív érvelési párját, a bizonyítást használva a puszta állítás helyett: „Gyurcsány állítja: nem udvarolnak a választóknak” helyett így: „Gyurcsány bizonyítja: nem udvarolnak a választóknak.”

Ugye milyen abszurd?

(Először Lakatos Imre fejét akartam betenni illusztrációnak, de aztán szembejött ez a kép és nem tudtam megválni tőle)

Címkék: média magyar érvelés sajtónyelv orbángyurcsány

Kontent

A nevem Tófalvy Tamás, ez pedig a blogom technológiáról, digitális médiáról, kultúráról és a tartalomipar kihívásairól. Kultúrakutató és kommunikációs szakember vagyok. Jelenleg a BME KomMédia MA Digitális Média Szakirány és a Magyar Online és Digitális Médiatörténet (MODEM) projekt vezetője, és a CEU CMDS kutatója. Alapítója voltam a Zenei Hálózatok Egyesületnek és főtitkára a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének, 2012-13-ban a Columbia University Fulbright-ösztöndíjas vendégkutatója voltam. 2017-ben jelent meg első két könyvem, A digitális jó és rossz születése és a Túl a szubkultúrán, és vissza.


13100951_10153660283356317_819397252990345276_n.jpg

Címkék

2013 (1) 2015 (1) akadémia (1) Alexandre Afonso (1) apple (2) archívumok (1) beszámoló (3) bicikli (1) big data (1) brown institute (1) ceu (1) cikk (2) cikkek (1) columbia (3) cosmopolitan (1) crowdfunding (1) cukiság (1) cuny (1) cute (1) cuteness (1) digitális (8) digitális jó és rossz (1) digitális szakadék (1) doktori disszertáció (1) dow jones (1) drogkartell (1) elnökválasztás (2) előszó (1) első ajtós felszállás (1) építészet (1) érvelés (1) észak-korea (1) facebook (1) fejlődés (1) felsőoktatás (1) fizetős falak (2) forbes (1) fordham (1) gangnam style (1) google (1) google maps (1) guy delisle (1) hispán (1) house of cards (1) interjú (1) internet (4) internet.org (1) iPad (1) IPI (1) iwiw (1) iWiW (1) ízlés (1) jóslás (1) kampusz (1) katasztrófa (2) képregény (1) kerekasztal (1) koltay andrás (1) közösségi finanszírozás (1) közösségi hálózatok (1) közösségi média (1) kultúra (5) kutatás (1) láthatatlan technológiák (1) lex fenwick (1) loon project (1) magyar (1) magyar narancs (4) marketing (2) média (8) médiakutató (1) médiatanács (1) médiatörténet (1) metró (2) mobiltelefon (1) modem (1) mp3 (1) nagy adat (1) netflix (1) new york (8) nokia (1) nsa (1) nyt (1) nyu (1) obama (1) online (2) online közösségi média (2) önszabályozás (1) orbángyurcsány (1) pénz (2) piac (2) politika (1) print (1) reklám (4) romney (1) sajtónyelv (1) sandy (1) siker (1) sorban állás (1) stanford (1) szakma (1) szegénység (1) színtér (1) tanulmány (2) tanulmányok (1) társadalmi konfliktusok (1) tartalom (3) technológia (4) telefon (1) televízió (1) televízó (1) térkép (2) trend (1) trendek (1) tropicana (1) tudomány (2) tudományos életpálya (1) újságírás (7) újságírók (2) új technológiák (1) új tudomány (1) underground (1) usa today (1) üzleti modell (1) város (1) vizuális reprezentáció (1) web (2) wired (1) WiW (1) wsj (2) yottabájt (1) youtube (1) zaklatás (1) zene (1) zeneipar (1) zenei hálózatok (1) zenelejátszás (1) Címkefelhő

Licensz: nem kopirájt, de:

Creative Commons Licenc

Köszönet

A 2013 és 2014 novembere között folyó kutatásaimat, így az ekkor itt megjelenő írásokat is a Nemzeti Kiválóság Program Jedlik Ányos doktorjelölti ösztöndíja támogatta. A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.