A médiatartalmak jövője 2013-ban: Összemosódás, személyesedés, vélemény-robbanás és a nagy Facebook-dilemma

2013.01.14. 05:04 tofalvyt

A jövőre vonatkozó előrejelzések természetesen már elméletileg is ezer sebből vérzenek, viszont többnyire remek szórakozást kínálnak. Így én sem aggasztom magam azzal tovább, hogy a múlt összefüggéseinek jövőre vetítésével valójában pont azt nem láthatjuk előre, ami más és új lesz (ha egyáltalán van, lesz ilyen), hanem a következőkben elmondom, szerintem milyen globális trendek várhatóak a – főként digitális és írott – médiatartalmak előállításában, fogyasztásában és megosztásában 2013-ban.

1. A szerkesztőségi és fizetett tartalmak összemosódása

Azzal, hogy a hagyományos reklámbevételi rutin (tartalom melletti üres hely eladása) minden platformon egyre nehézkesebben működik, egyre több alternatív pénzforrás után néznek a médiavállalatok. Például: konferenciaszervezés, extra kiadványok eladása, tanácsadás, roadshow, termékelhelyezés, szponzoráció, együttműködés. Mindezek közül a leghuncutabb az utolsó kettő, melyek hasonló módon könnyítik meg a szerkesztőségi tartalmak függetlenségének leolvasztását. Az újságírói etika klasszikus elve szerint a reklámértékesítés egyáltalán nem befolyásolhatja a tartalom önállóságát: de még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a gyakorlatban nem mindig van így, minél közelebb kerül a szerkesztőségihez a fizetett tartalom előállítása, menedzselése, annál nehezebb függetlenedni tőle. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz. Éppen ezért 2013-ban a médiás-hirdetői együttműködésekkel és szponzorált rovatokkal valószínűleg egyre több szerkesztőségi tartalom függetlensége erodálódik, és a fogyasztóknak egyre nehezebb lesz eldönteni, elfogulatlan vagy elfogult tartalmat látnak-e. Ez a trend globálisan is jelen van – még kedvenc magazinom, a Wired is egyre többször rukkol elő ilyen megoldásokkal – de igazán a szegényebb és nem éppen etikaorientált médiapiacokon (mint Magyarország) fog virágozni.  

kontentblog logo small.jpg2. Szerzőorientált tartalomfogyasztás

Az, hogy egyre több újságíró és tartalomelőállító használja a saját közösségi médiafelületeit, amiket a fogyasztók követhetnek, azzal is jár, hogy a szerzők egyre jobban el tudnak szakadni a médiumtól, aminek dolgoznak, és – szerencsés esetben – a munkaadójuk vállára állva építhetik saját imázsukat (szándékosan nem használva a rettenetes személyes márka kifejezést). 2013-ban egyre többen fognak nem egy lap, hanem egy-egy szerző nyomán tartalmat fogyasztani és megosztani. Mivel itthon még mindig nem jellemző, hogy egy újságíró önálló online profilt tart fenn, ezért ez Magyarországon valószínűleg nem lesz így.

3. A digitális offline tartalmak stagnálása

A részben a fizetős médiatartalmak fenntartható jövőjét is felcsillantó tabletek, és a rájuk specializált, letölthető médiaalkalmazások a digitális médiafogyasztás egy olyan új - mondjuk így: digitális offline - módját terjesztik, amelynek még nem biztos, hogy megvan a kialakult ergonómiai és fogyasztási ökoszisztémája. A weben elérhető, online tartalmak flow-ját, azaz fogyasztásuk ívét, és a médiafogyasztó terméknél tartását részben az egyes cikkek közötti átjárás, a linkek biztosítják. Egy offline, azaz nyomtatott magazin a tartalom felépítésével tud hatni afelé hogy az olvasó minél több időt töltsön el vele, illetve vissza-visszatérjen hozzá. A digitális appok valahol a két mód/platform között próbálnak haladni. Olyan eszközökön érhetőek el, amelyeken (folyamatos megszakítási ingerként) ott van a nyílt, hiperlinkelt web, viszont maguk az appok nem kapcsolódhatnak ehhez a rendszerhez, hiszen ezzel csak elterelnék az olvasót maguktól. Bár mára szinte alapértelmezett megoldássá váltak – ha van egy magazinod, kell hogy legyen egy app is hozzá –, és nagyon sok szakmai lelkesedés veszi körül őket, a sejtésem az, hogy 2013-ban sem válnak fő bevételi forrássá, sem zászlóshajó-termékké az appok, és a nem is olyan távoli jövőben egy újfajta megoldás veszi át majd a digitális offline médiatartalom-alkalmazások helyét.

"Bár mára szinte alapértelmezett megoldássá váltak – ha van egy magazinod, kell hogy legyen egy app is hozzá –, és nagyon sok szakmai lelkesedés veszi körül őket, a sejtésem az, hogy 2013-ban sem válnak fő bevételi forrássá, sem zászlóshajó-termékké az appok, és a nem is olyan távoli jövőben egy újfajta megoldás veszi át majd a digitális offline médiatartalom-alkalmazások helyét."

4. Fogyasztás apró adagokban, akár pénzért is

Ahogy az mp3 és a digitális zeneletöltés elterjedése nyomán egyre széttöredezettebb egységekben fogyasztunk zenét – jellemzően nem egy-egy albumot, hanem egy-egy számot – úgy a médiafogyasztásban is egyre inkább ez a mód kerül előtérbe. Bár „a” címlap egy-egy nagyobb hírportálnál még mindig fontos és sok munkát igénylő vállalkozás lesz, ez már egyre kevésbé lesz érvényes a régen még oly nagy becsben tartott rovatokra és aloldalakra. A fogyasztók egyre inkább kívülről jövő, megosztott linkeken keresztül jutnak el egy-egy tartalomhoz. Ez nem volt újdonság már 2006-ban sem. Ami viszont új lehet, az a darabokhoz kapcsolódó fizetési konstrukciók alakulása. Az egyik legizgalmasabb fejlemény idén az amerikai médiapiacon azt mutatta, hogy úgy tűnik, sok fogyasztónak csábító lehetőség akár fizetni is egy-egy ilyen tartalomdarabért, főleg ha az a darab egy jól megírt, akár egy átlagos magazincikknél is hosszabb (longform) minőségi munka. Ez az opció, ami árazásban és a kínált karakterek számában valahová az e-book alá van belőve, szerintem sokkal több lehetőséggel kecsegtet 2013-ban, mint a nagy valószínűséggel bedőlő, vagy tovább titkolózó online fizetős kapuk - legalábbis az újságírás egy szűk szegmense számára, főként az angolszász területeken. Magyarországon nem valószínű, hogy egyáltalán megjelenik ez a forma.

5. A vélemény-újságírás töretlen növekedése

A médiavállalatok nem dúskálnak a pénzben, ezért a drága újságírói munka egyre kevésbé kell. Isteni szerencse, hogy a drága újságírói munka általában a közönségnek sem kell. Van viszont valami, ami nagyon olcsó, nagyon gyors és sokszor még teljesen ingyen is van, a közönség pedig imádja: ez pedig a vélemény. A vélemény-újságírás térnyerése tehát a kiadói megszorítások és a fogyasztói igények szerencsés – és rendkívül ritka – összeborulását hozta el az utóbbi években, és hozza el 2013-ban is. Amíg a régi, nagy lapok és az elektronikus média exkluzívként kezelték a véleményeket – mondván minél kevesebb van belőle, annál nagyobb a súlya annak, ami van – addig az online médiumok azt ismerték fel, hogy ha több véleményt termelnek, a közönség egyszerűen többet fogyaszt. A professzionális szereplőknek még úgy is megéri egyre többet termelni belőle, hogy a közösségi médiából szállított – akár önálló, akár egy-egy portálhoz csatornázott – civil tartalmak döntő része is véleményorientált.

6. A tévé tovább hasít

Azok, akik biztosra veszik, hogy az úgynevezett személyre szabható tartalmakhoz való hozzáférés nagyon rövid távon ellehetetleníti a klasszikus tévés tartalmakat, szerintem abban tévednek, hogy túlértékelik a fogyasztók személyre szabhatóságra vonatkozó igényeit. Ahogy egyszer Csányi Vilmos fogalmazott, egyesek (pl. a televíziós társaságok) elképesztő energiákat képesek arra fordítani, hogy más emberek (pl. a nézők) ne csináljanak semmit, és az emberek nagy része erre nagyon is fogékony. A televízió tehát erre a visszaesést nem éppen mutató alapmotivációra betonozva nagyon valószínű, hogy sokáig velünk marad még. Addig mindenképpen, amíg a fáradtan hazaérkező embereknek inkább fontos lesz, hogy valami menjen a tévében, mint hogy maguk szöszöljenek valaminek a megkeresésével és összeállításával. Természetesen mindez nem a kemény hír-, hanem a szórakoztató tartalmakra vonatkozik. Az erőfeszítés-mentes szórakoztatásra vágyók inkább preferálják az összeállított műsorfolyamot, a hírfogyasztók pedig egyre inkább az online felé mennek. Részben ebből is következően az egyre inkább a szórakoztatásból profitálni tudó tévé fokozottan szórakoztatósítja az egyéb tartalmait, így a bulvárhíradók 2013-ban is élnek és virágoznak majd.

7. A nagy Facebook-dilemma

A web eddigi történetében még sosem fordult elő, hogy egyetlenegy magáncég kezében annyi hatalom összpontosult volna, mint ma a Facebooknál. Azok a tevékenységek, amelyek korábban a web egészének hálózatát adták – kommunikáció, tartalomelőállítás- és fogyasztás – ma a felhasználók egy jelentős részénél már túlnyomórészt a Facebook által közvetített aktivitást jelentik. Az ehhez kapcsolódó nagy dilemmát nem csak az adja, hogy a Facebookon kívüli webes világban önálló és privát kommunikáció (is) folyhat, a Facebookon pedig már elméletben sem teljesül egyik feltétel sem. Hanem az is, hogy – a valóban zseniális like-gomb kitalálásával – a médiafogyasztást totálisan kannibalizálta a cég, és a médiavállalatok túlnyomó többségét szinte észrevétlenül egyoldalú függésbe hozta magával. Hiába terel milliókat a Facebook az adott médiatartalmakhoz, sokszor a forgalom megragad a közösségi hálón, és ami még fontosabb, a kontroll kizárólag a Facebooknál van. Az egyoldalú függési helyzetek pedig, legyen szó személyes kapcsolatokról vagy éppen világpolitikáról, előbb-utóbb boruláshoz és konfliktushoz vezetnek. A webes tartalmak totális facebookosodása 2013-ban is folytatódni fog, és valószínűleg ez lesz az az év is, amikor egyes tartalomelőállítók komolyan elkezdenek saját, független közösségi megosztó felületeken gondolkodni.

"A webes tartalmak totális facebookosodása 2013-ban is folytatódni fog, és valószínűleg ez lesz az az év is, amikor egyes tartalomelőállítók komolyan elkezdenek saját, független közösségi megosztó felületeken gondolkodni."

A technológiai trendekről illetve médiapiacról nem írtam, arról sokkal jobbakat szoktak írni mások. Dobó Mátyás Doranskynál elolvashatjátok, hogy mi lesz és mi nem lesz 2013-ban a technológia területén. Információim szerint a legjobb hazai médiapiaci prognózisok szerzője, Máth András idén nem írt éves előrejelzést a Kreatívnak, de az igen alapos 2012-es opusz itt elolvasható. Pécsi Ferenc Pollner pedig itt tálalt egy válogatást a 2013-as angolszász várakozásokból.

Címkék: média tartalom digitális televízió jóslás 2013 online közösségi média

Kontent

A nevem Tófalvy Tamás, ez pedig a blogom technológiáról, digitális médiáról, kultúráról és a tartalomipar kihívásairól. Kultúrakutató és kommunikációs szakember vagyok. Jelenleg a BME KomMédia MA Digitális Média Szakirány és a Magyar Online és Digitális Médiatörténet (MODEM) projekt vezetője, és a CEU CMDS kutatója. Alapítója voltam a Zenei Hálózatok Egyesületnek és főtitkára a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének, 2012-13-ban a Columbia University Fulbright-ösztöndíjas vendégkutatója voltam. 2017-ben jelent meg első két könyvem, A digitális jó és rossz születése és a Túl a szubkultúrán, és vissza.


13100951_10153660283356317_819397252990345276_n.jpg

Címkék

2013 (1) 2015 (1) akadémia (1) Alexandre Afonso (1) apple (2) archívumok (1) beszámoló (3) bicikli (1) big data (1) brown institute (1) ceu (1) cikk (2) cikkek (1) columbia (3) cosmopolitan (1) crowdfunding (1) cukiság (1) cuny (1) cute (1) cuteness (1) digitális (8) digitális jó és rossz (1) digitális szakadék (1) doktori disszertáció (1) dow jones (1) drogkartell (1) elnökválasztás (2) előszó (1) első ajtós felszállás (1) építészet (1) érvelés (1) észak-korea (1) facebook (1) fejlődés (1) felsőoktatás (1) fizetős falak (2) forbes (1) fordham (1) gangnam style (1) google (1) google maps (1) guy delisle (1) hispán (1) house of cards (1) interjú (1) internet (4) internet.org (1) iPad (1) IPI (1) iwiw (1) iWiW (1) ízlés (1) jóslás (1) kampusz (1) katasztrófa (2) képregény (1) kerekasztal (1) koltay andrás (1) közösségi finanszírozás (1) közösségi hálózatok (1) közösségi média (1) kultúra (5) kutatás (1) láthatatlan technológiák (1) lex fenwick (1) loon project (1) magyar (1) magyar narancs (4) marketing (2) média (8) médiakutató (1) médiatanács (1) médiatörténet (1) metró (2) mobiltelefon (1) modem (1) mp3 (1) nagy adat (1) netflix (1) new york (8) nokia (1) nsa (1) nyt (1) nyu (1) obama (1) online (2) online közösségi média (2) önszabályozás (1) orbángyurcsány (1) pénz (2) piac (2) politika (1) print (1) reklám (4) romney (1) sajtónyelv (1) sandy (1) siker (1) sorban állás (1) stanford (1) szakma (1) szegénység (1) színtér (1) tanulmány (2) tanulmányok (1) társadalmi konfliktusok (1) tartalom (3) technológia (4) telefon (1) televízió (1) televízó (1) térkép (2) trend (1) trendek (1) tropicana (1) tudomány (2) tudományos életpálya (1) újságírás (7) újságírók (2) új technológiák (1) új tudomány (1) underground (1) usa today (1) üzleti modell (1) város (1) vizuális reprezentáció (1) web (2) wired (1) WiW (1) wsj (2) yottabájt (1) youtube (1) zaklatás (1) zene (1) zeneipar (1) zenei hálózatok (1) zenelejátszás (1) Címkefelhő

Licensz: nem kopirájt, de:

Creative Commons Licenc

Köszönet

A 2013 és 2014 novembere között folyó kutatásaimat, így az ekkor itt megjelenő írásokat is a Nemzeti Kiválóság Program Jedlik Ányos doktorjelölti ösztöndíja támogatta. A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.