Végtelen polcok és zenei színterek: Az underground újratermelődése a közösségi média korában

2012.12.07. 03:22 tofalvyt

Az internet számos klasszikus, a zenéhez kapcsolódó fogalom körüli közbeszéd természetét megváltoztatta, így az undergroundnak nevezett zene koncepciója és megítélése is jelentősen átalakult az utóbbi években. Egyes értelmezések szerint az internet és a közösségi alkalmazások által lehetővé tett korlátlan hozzáférés felszámolta a fogalmat, mert az a zene, ami gyakorlatilag bárki által meghallgatható, az többé nem nevezhető undergroundnak. Egy korábbi, a Zenei Hálózaton blogon megjelent esszémben amellett érveltem, hogy nem feltétlenül ez a helyzet. Az azóta letelt időben pedig tartottam egy előadást a témában, és a visszajelzéseket is belegyúrva írtam egy tanulmányt, ami hamarosan megjelenik egy kötetben , viszont a szerkesztők engedelmével az egész cikk szabadon olvasható és letölthető már most, és itt.

1988-ban egy brit hegymászó, Joe Simpson írt egy könyvet a perui Andokban megélt kalandjairól, majd a könyvet pár hónap alatt szinte teljesen elfelejtették a kritikusok és az olvasók egyaránt. Egy évtizeddel később egy Jon Krakauer nevű hegymászó is írt egy könyvet, ami bestseller lett, és sikerével párhuzamosan különös dolog történt: Simpson elfelejtett művét is elkezdték hirtelen vásárolni, és rövidesen még nagyobb példányszámban adták el, mint Krakauerét. Mi történhetett? Chris Anderson válasza a Hosszú farok című könyvének első fejezetében elmesélt rejtvényre mindössze két szó: online szóbeszéd.

Krakauer könyvének megjelenésekor ugyanis már működött az Amazon, a világ legnagyobb online könyváruháza, ahol már nemcsak megvásárolni lehetett a könyveket, hanem rövid kritikákat, ajánlásokat is írhattak róluk a vásárlók. Ezekben az ajánlókban egyre többen hívták fel a figyelmet a Simpson és Krakauer könyve közötti párhuzamokra, aminek következtében egyre többen vásárolták meg a másik könyvet, az Amazon algoritmusa ennek köszönhetően pedig hamarosan párban ajánlotta a két könyvet az újabb vásárlóknak. Simpson könyvéből az események felpörgése előtt gyakorlatilag csak pár példány állt rendelkezésre, a megugrott érdeklődésnek köszönhetően viszont később újabb kiadásokat nyomtak ki. A kulcsmozzanat mindössze annyi volt, hogy Simpson könyve, bármilyen obskúrus és elfeledett volt, de ott volt azon a bizonyos végtelen virtuális polcon, amit az online áruház biztosított, és ahol nagyon sok hasonló terméknek megvan arra az esélye, hogy hirtelen kibukkanva az ismeretlenség homályából, sikertermékké váljon. A végtelen polc és a végtelen választék, a hosszú farok – azaz a hosszan vékonyodó és elnyúló függvénnyel ábrázolt, a kevés nagy példányban, és a sok-sok kis példányban fogyasztott tartalmak sora – részben ezáltal írta át az üzlet szabályait, érvelt Anderson.

Sokak szerint ez a korlátlan virtuális hozzáférés nemcsak új lehetőségeket teremt, de a lehetőségek által fel is számol több olyan kulturális jelenséget, amelyek még a virtuális polc előtti korban alakultak ki, mint amilyen például az underground fogalma. Ahogy egyre többen állítják, a majdnem valós idejű megosztás és a korlátlan hozzáférés lehetősége végleg elmossa a határokat az ismeretlen és a népszerű, a rejtett és a nyilvános között, ezért értelmetlen már a mainstream és az underground különbségéről beszélni, mert az underground már nem létezhet.

A Guld Ádám és Havasréti József által szerkesztett, Zenei szubkultúrák médiareprezentációja: stílusok, színterek, identitáspolitikák című kötetben helyet kapó tanulmányban azt szeretném megmutatni, hogy az underground fogalmát és gyakorlatát nem csupán a hozzáférés, hanem tartalmi jegyek és közösségi mintázatok is meghatározzák, és hogy az underground (szub)kulturális tőkét a hozzáférés ténye helyett egyre inkább a hozzáférés módja és ideje határozza meg a zenehallgatás és –megosztás hálózataiban. A példa elemzésén keresztül amellett a felfogás mellett szeretnék állást foglalni, amely szerint az újabb technológiák ugyan új szabályokat hozhatnak a kulturális gazdaságok és tudásközösségek életébe, de nem feltétlenül szüntetik meg magukat a közösségeket és a közösségi igényeket, amelyek így újratermelhetik a megelőző médiatechnológiák korában létrejött társas hierarchiákat és viszonyrendszereket.

Eddig a bevezető, ha kíváncsi vagy a folytatásra, kattintás után olvasható a egész írás.

Az Underground és közösségi média: Hogyan termelődik újra az underground kulturális tőke a zenei színtereken a korlátlanul hozzáférhető zene korában? című tanulmány teljes szövege letölthető és megosztható ide kattintva.

Címkék: underground tanulmány közösségi média

Kontent

A nevem Tófalvy Tamás, ez pedig a blogom technológiáról, digitális médiáról, kultúráról és a tartalomipar kihívásairól. Kultúrakutató és kommunikációs szakember vagyok. Jelenleg a BME KomMédia MA Digitális Média Szakirány és a Magyar Online és Digitális Médiatörténet (MODEM) projekt vezetője, és a CEU CMDS kutatója. Alapítója voltam a Zenei Hálózatok Egyesületnek és főtitkára a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének, 2012-13-ban a Columbia University Fulbright-ösztöndíjas vendégkutatója voltam. 2017-ben jelent meg első két könyvem, A digitális jó és rossz születése és a Túl a szubkultúrán, és vissza.


13100951_10153660283356317_819397252990345276_n.jpg

Címkék

2013 (1) 2015 (1) akadémia (1) Alexandre Afonso (1) apple (2) archívumok (1) beszámoló (3) bicikli (1) big data (1) brown institute (1) ceu (1) cikk (2) cikkek (1) columbia (3) cosmopolitan (1) crowdfunding (1) cukiság (1) cuny (1) cute (1) cuteness (1) digitális (8) digitális jó és rossz (1) digitális szakadék (1) doktori disszertáció (1) dow jones (1) drogkartell (1) elnökválasztás (2) előszó (1) első ajtós felszállás (1) építészet (1) érvelés (1) észak-korea (1) facebook (1) fejlődés (1) felsőoktatás (1) fizetős falak (2) forbes (1) fordham (1) gangnam style (1) google (1) google maps (1) guy delisle (1) hispán (1) house of cards (1) interjú (1) internet (4) internet.org (1) iPad (1) IPI (1) iwiw (1) iWiW (1) ízlés (1) jóslás (1) kampusz (1) katasztrófa (2) képregény (1) kerekasztal (1) koltay andrás (1) közösségi finanszírozás (1) közösségi hálózatok (1) közösségi média (1) kultúra (5) kutatás (1) láthatatlan technológiák (1) lex fenwick (1) loon project (1) magyar (1) magyar narancs (4) marketing (2) média (8) médiakutató (1) médiatanács (1) médiatörténet (1) metró (2) mobiltelefon (1) modem (1) mp3 (1) nagy adat (1) netflix (1) new york (8) nokia (1) nsa (1) nyt (1) nyu (1) obama (1) online (2) online közösségi média (2) önszabályozás (1) orbángyurcsány (1) pénz (2) piac (2) politika (1) print (1) reklám (4) romney (1) sajtónyelv (1) sandy (1) siker (1) sorban állás (1) stanford (1) szakma (1) szegénység (1) színtér (1) tanulmány (2) tanulmányok (1) társadalmi konfliktusok (1) tartalom (3) technológia (4) telefon (1) televízió (1) televízó (1) térkép (2) trend (1) trendek (1) tropicana (1) tudomány (2) tudományos életpálya (1) újságírás (7) újságírók (2) új technológiák (1) új tudomány (1) underground (1) usa today (1) üzleti modell (1) város (1) vizuális reprezentáció (1) web (2) wired (1) WiW (1) wsj (2) yottabájt (1) youtube (1) zaklatás (1) zene (1) zeneipar (1) zenei hálózatok (1) zenelejátszás (1) Címkefelhő

Licensz: nem kopirájt, de:

Creative Commons Licenc

Köszönet

A 2013 és 2014 novembere között folyó kutatásaimat, így az ekkor itt megjelenő írásokat is a Nemzeti Kiválóság Program Jedlik Ányos doktorjelölti ösztöndíja támogatta. A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.