Narancslével borított manhattani metrószerelvény, szörnyű reggelek és a jövő reklámja

2012.10.16. 06:03 tofalvyt

Olyat már láttam, hogy egy metrókocsit kívül reklámmal borítsanak be, néha olyat is, hogy többet, de olyat még nem, hogy egy egész szerelvényt átváltoztassanak egyetlen összefüggő reklámfelületté. A Tropicana márpedig pont ezt csinálta meg New Yorkban, összekötve a legújabb kampányával, közösségi beágyazással, ahogy azt kell. De hogy jönnek ide a szörnyű reggelek, és mit mond el ez a kampány a legfrissebb reklámtrendekről?

Manhattan középső városrészének talán legforgalmasabb pontjai a Times Square és a Grand Central – csak ez utóbbi helyen naponta 750 ezer ember kel át. Nem véletlen tehát, hogy van egy, külön a két pont összekötésére dedikált, mindössze három megállóval rendelkező metróvonal, az S, azaz Shuttle. Ennek az egyébként New-Yorki mércével mérve kimondottan családias vonalnak az egyik szerelvényét alakította át teljesen a Tropicana. Kívülről még csak egy átlagosnál alaposabb borításnak tűnik csak a munka:

tropicana_5.JPG

De belépve rögtön kiderül, hogy valami egészen másról van szó. Egységesen sárgára festett falak és egymással összefüggő grafikák a falakon:

tropicana_2.JPG

Az üléseken:

tropicana_4.JPG

Az ajtókon:

tropicana_1.jpg

De még a plafonon is (és igen, ez az egy pont, ahol a kivitelezés egy kicsit trehányra sikerült):

tropicana_6.JPG

Mindez csak üres bűvészkedés lenne, ha kimerülne egy szerelvény tetszetős kidekorálásában. De ami igazán jóvá teszi a kreatívot, túl a nagyon szép kivitelezésen, az az, hogy az egésznek van értelme. A képek mind-mind olyan alternatív sztorikat mesélnek el, amelyek összefüggnek egymással, olyan, mindenki által sokszor felemlegetett sztorikat, amik egy-egy szarul sikerült reggelről szólnak. Vagy azért, mert a felső szomszéd hajnalig ugrált, vagy azért mert összement a ruhád a mosásban, vagy azért, mert az ex-barát éppen egyedülállóra állította át a Facebook-státuszát. És itt jön a képbe a Tropicana pofonegyszerű fősora: „The good part of NY mornings”. Fontos: nem csak úgy általában reggel, hanem New York-i reggel.  

A kombináció ügyes: az emberek (ahogy ezt már sok evolúciós kutatás megmutatta például a hírek kapcsán) mindig fogékonyabbak mások balszerencséjének történeteire, sőt hajlamosak akár még felvidulni is mások baján, viszont igénylik a pofonegyszerű megoldást is, ami esetünkben: narancslé reggelire. Mindez pontosan célozva, maximalista kivitelezéssel. Nem lehet nem észrevenni már a hashtagekből (#worstmorningever) hogy az ötlet nem csak a szerelvényen (és az egyéb közterületi felületeken) létezik, hanem az interneten is, még közelebbről a Twitteren, ahol ezzel a módszerrel szokás a tweeteket kategorizálni. A #worstmorningever hashtaggal tehát mindenfélét lehet posztolni, ami kellemetlen és reggel történt veled, és mindez megjelenik a Tropicana feedjeiben is. Ahhoz, hogy az emberek nekiálljanak posztolgatni egy márkának, nyilván ösztönzés is kell, ami például az, hogy a Tropicana válogat a legjobb posztokból, és beveszi őket a kreatívokba. És persze nyeremények, a megfelelő közösségi médiás aktivitásokért.

Ha az utazó elhalad a járathoz vezető folyosón, akkor nem ez az egyetlen, átlagon felül átgondolt kampány amivel találkozik. Közel száz méteren keresztül például kizárólag az USA Today citylightjai és óriásplakátjai borítják a falat, központi üzenetük az, hogy ők megmutatják a valóságot a számok és a hírek mögött:

USAtoday_2.jpg

Így:

USAtoday_1.jpg

De mi ebből az egészből a tanulság?

Érdemes észrevenni, hogy ezek a kreatív és médiaelhelyezési stratégiák mit mondanak el a reklámipar előtt álló lehetőségekről és a várható változásokról. Nem csak azt, hogy a meglepő és profi kivitelezés mindig fontos. Nem csak azt, hogy a kreatív- és médiás oldalnak egyre szorosabban együtt kell dolgozniuk, ha hatékonyságot akarnak. És nem csak azt, hogy nem elég pusztán megszólítani az embereket, hanem helyet is kell adni nekik, ahol megszólalhatnak (most éppen a közösségi médiában).

Hanem főleg azt, hogy abban a korban, amikor gyakorlatilag mindenhol el lehet érni bárkit, és főként: mindenki nagyon sok mindent ér el egyszerre, logikusan egyre jobban felértékelődik a harmonikus, egységes és letisztult média- és reklámkörnyezet. Amikor valaki (azaz a hirdető) abban a kiváltságban részesül, hogy csak rá figyelhetnek. Ahol az ember egyszer csak feleszmél és észreveszi, hogy mi is az a reklám, ami előtte van. Kicsit úgy, mint amikor felébredünk a villany lekapcsolására. Káoszból a rend, a reklámzajból a kreatív egyszólamúság felé, jelenleg ez látszik a hirdetők leglogikusabb választásának.

Címkék: média marketing reklám metró digitális tropicana usa today

Kontent

A nevem Tófalvy Tamás, ez pedig a blogom technológiáról, digitális médiáról, kultúráról és a tartalomipar kihívásairól. Kultúrakutató és kommunikációs szakember vagyok. Jelenleg a BME KomMédia MA Digitális Média Szakirány és a Magyar Online és Digitális Médiatörténet (MODEM) projekt vezetője, és a CEU CMDS kutatója. Alapítója voltam a Zenei Hálózatok Egyesületnek és főtitkára a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének, 2012-13-ban a Columbia University Fulbright-ösztöndíjas vendégkutatója voltam. 2017-ben jelent meg első két könyvem, A digitális jó és rossz születése és a Túl a szubkultúrán, és vissza.


13100951_10153660283356317_819397252990345276_n.jpg

Címkék

2013 (1) 2015 (1) akadémia (1) Alexandre Afonso (1) apple (2) archívumok (1) beszámoló (3) bicikli (1) big data (1) brown institute (1) ceu (1) cikk (2) cikkek (1) columbia (3) cosmopolitan (1) crowdfunding (1) cukiság (1) cuny (1) cute (1) cuteness (1) digitális (8) digitális jó és rossz (1) digitális szakadék (1) doktori disszertáció (1) dow jones (1) drogkartell (1) elnökválasztás (2) előszó (1) első ajtós felszállás (1) építészet (1) érvelés (1) észak-korea (1) facebook (1) fejlődés (1) felsőoktatás (1) fizetős falak (2) forbes (1) fordham (1) gangnam style (1) google (1) google maps (1) guy delisle (1) hispán (1) house of cards (1) interjú (1) internet (4) internet.org (1) iPad (1) IPI (1) iwiw (1) iWiW (1) ízlés (1) jóslás (1) kampusz (1) katasztrófa (2) képregény (1) kerekasztal (1) koltay andrás (1) közösségi finanszírozás (1) közösségi hálózatok (1) közösségi média (1) kultúra (5) kutatás (1) láthatatlan technológiák (1) lex fenwick (1) loon project (1) magyar (1) magyar narancs (4) marketing (2) média (8) médiakutató (1) médiatanács (1) médiatörténet (1) metró (2) mobiltelefon (1) modem (1) mp3 (1) nagy adat (1) netflix (1) new york (8) nokia (1) nsa (1) nyt (1) nyu (1) obama (1) online (2) online közösségi média (2) önszabályozás (1) orbángyurcsány (1) pénz (2) piac (2) politika (1) print (1) reklám (4) romney (1) sajtónyelv (1) sandy (1) siker (1) sorban állás (1) stanford (1) szakma (1) szegénység (1) színtér (1) tanulmány (2) tanulmányok (1) társadalmi konfliktusok (1) tartalom (3) technológia (4) telefon (1) televízió (1) televízó (1) térkép (2) trend (1) trendek (1) tropicana (1) tudomány (2) tudományos életpálya (1) újságírás (7) újságírók (2) új technológiák (1) új tudomány (1) underground (1) usa today (1) üzleti modell (1) város (1) vizuális reprezentáció (1) web (2) wired (1) WiW (1) wsj (2) yottabájt (1) youtube (1) zaklatás (1) zene (1) zeneipar (1) zenei hálózatok (1) zenelejátszás (1) Címkefelhő

Licensz: nem kopirájt, de:

Creative Commons Licenc

Köszönet

A 2013 és 2014 novembere között folyó kutatásaimat, így az ekkor itt megjelenő írásokat is a Nemzeti Kiválóság Program Jedlik Ányos doktorjelölti ösztöndíja támogatta. A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.