A Dow Jones új vezérét nagyon boldoggá teszi a digitális átalakulás, és őrületes lehetőségeket lát a globális hirdetési platformokban és a mindenhol eladható és lefordítható üzleti, gazdasági tartalomban. Ennek ellenére saját bevallása szerint nem használja a Facebookot, sem a Twittert, sem a LinkedInt – de én rajtakaptam.
A City University of New York 2006-ban alapított újságíró-iskolájának (CUNY Graduate School of Journalism) impozáns, a Times Square-től egy ugrásra fekvő épülete még a különösen gusztustalan, nyálkás és fülledt reggel ellenére is vidáman hatott hipermodern és színes belső tereivel. Az amerikai gazdasági újságírók és szerkesztők szövetsége (SABEW) rendezvényének első beszélgetése pedig szintén az átlagosnál jobb hangulatban zajlott le, panaszkodástól mentesen, a „digitális” szót a leggyakrabban az „őrületes lehetőség” kifejezéssel együtt emlegetve lehetett hallani.
Irány Indonézia!
A beszélgetés sztárja az a nagyon kopasz és nagyon brit Lex Fenwick volt, aki huszonvalahány, a Bloombergnél eltöltött év után lett ez év elejétől a Dow Jones vezérigazgatója – ami 2007 óta a sokat emlegetett Rupert Murdoch médiabirodalmának, a News Corporationnak a része. A Dow Jones fő terméke pedig a Wall Street Journal, így Fenwick Dow Jones-t érintő válaszai, prognózisai is alapvetően mind a WSJ-ről szóltak.
Ahogy fogalmazott, a cég súlyos befektetésekbe fog a tartalomfejlesztés terén, aminek csak egy része az új tartalom előállítása, de emellett egyre jobban koncentrálnak majd a nem angolszász nyelvterületeken való megjelenésekre, és fordítanak le egyre több digitális tartalmat. Eddig például német és japán verziója volt a lapnak, de hetek kérdése, és indul az indonéz verzió is, amivel kapcsolatban Fenwick nagyon optimista volt – derűlátását pedig leginkább a feltörekvő indonéz felső tízezer (mint potenciális olvasói réteg) gyors növekedésével indokolta. Mindemellett a közeljövőben portugál, orosz és török verziót is terveznek.
A gazdasági tartalom az más
Sokféle tartalom egyáltalán nem érdekes az adott ország határain kívül – ide tartozik a kultúra, a sport, a politika és a hírek nagy része – de ahogy azt már a fizetős modellek eddigi fejleményei is mutatják, a gazdasági tartalom az más, és ezt Fenwick nem győzte hangsúlyozni. Amíg például a politikában csak egy-két alapinformáció érdekel sokakat, de a részletek már nem – Japánban mondjuk az amerikai elnökválasztás eredménye mindenkit felizgat, de a hozzá vezető hosszadalmas út viszont senkit sem – addig az már mindenkit érdekel Kolumbiától Oroszországig, hogy mi történik éppen a görög gazdaságban. „A gazdaság makro és globális, mindenkit érint” – összegzett.
Akárcsak az aggregált, nemzetközi digitális platform, amelynek a hatalmas előnye Feinwick szerint az, hogy a globális márkák – az IBM-től a Louis Vuittonig – csomagban tudnak hirdetni és globális kampányokat fizetni a WSJ-nél. Igaz, a hirdetési bevételek hosszú távon várhatóan kihívásokkal küszködnek majd, de jelenleg még növekvőben vannak.
Az előfizetők előfizetnek
Szemben a fizetős tartalommal, ami eddig – az ezirányú pontos információk elhallgatásából kikövetkeztethetően – még nem jelent fő bevételi forrást, viszont hosszú távon perspektivikusnak tűnik Fenwick jövőképében. „Abszolúte van ebben pénz”, mondta, kiemelve Japánt és Németországot, ahol eddig is fizetős falak voltak a digitális tartalomban, és továbbra is maradnak, szemben Kínával, ahol nincs és egyelőre nem is lesz fizetős projekt. Mindenesetre ahol vannak előfizetők, ott a Dow Jones minden fél évben árat emel, de még így is nő a fizetők száma. „Mindenki ki van borulva a digitális váltástól, de szerintünk ez a legnagyszerűbb lehetőség” – lelkendezett, majd kimondta azt a mondatot, amivel egy pillanat alatt elbizonytalanított azzal kapcsolatban, hogy vajon az optimizmusát mennyire alapozza a kemény adatokra, és amit többnyire azok a médiavezetők szoktak mondani, akik a „kellene”-típusú üzleti modellekben gondolkodnak: „abszolúte hiszek abban, hogy az emberek fizetni akarnak a minőségi tartalomért”.
És még azt is mondta, hogy bár a digitális forradalom szuper, de ő nem használja sem a Facebookot, sem a Twittert, sem pedig a LinkedIn-t, és ez rendben is volna, de akkor vajon ki ölhetett bele ennyi időt energiát a több mint 500 kapcsolat összegyűjtésébe a Lex Fenwick Dow Jones CEO profil alatt?
